Az ICOMOS 1983-ban határozta el, hogy meghirdeti a műemlékek világnapját, hogy ezáltal is felhívja a figyelmet a műemlékvédelem fontosságára, lehetőségeire és szükségességére. 1984 április 18-án tartottuk meg először a Műemléki Világnapot, amiről azóta minden évben egyre szélesebb körben, egyre több országban tartanak megemlékezést. 
Világeseménnyé nőtte ki magát a 29 évvel ezelőtt meghirdetett kezdeményezés. Minden évben egy ICOMOS által meghirdetett témára szerveződnek az események a világ legtöbb országában. Természetesen lehetőség van arra, hogy a helyi sajátosságokhoz, vagy a műemlékvédelem aktuális problémáihoz igazodva módosuljon a kapcsolódó szakmai program, ahogy az eddig is történt hazánkban is. Ettől függetlenül az elsődleges cél, hogy a műemlékvédelem közüggyé váljon, a társadalom minél szélesebb rétegei ébredjenek rá, hogy múltunk, kulturális örökségünk érték és lehetőség. 
Kulturális, gazdasági, közösségi, történelmi hagyományaink megőrzése nélkül nincs saját jövőnk, arctalanul mások megbecsülésére sem számíthatunk. Ugyanakkor az a kincs, amiért mi vagyunk a felelősek, mások számára is érték - egyetemes érték, de ennek elfogadtatása, közvetlen vagy közvetett megmutatása másoktól nem várható. Minden kultúra az egyetemes kultúra része, de hogy igazán azzá tud-e válni, az elsősorban az adott közösségen múlik, akik helyben felelősek értékeik védelméért. Más tisztelheti és elismerheti örökségünket, de távolról ebből csak annyi látszik, amennyit látni engedünk, csak annyi értelmezhető, amennyit magunk feltárunk belőle. Önbecsülésünktől függ hagyományainkhoz való kötődésünk. Mások irántunk való tisztelete elsősorban azon alapul, hogy hogyan ápoljuk hagyományainkat, hogyan tesszük érthetővé kultúránkat úgy is, mint az egyetemes kultúra részét. A műemlékvédelem a nemzet, a közösség összetartó erejének legfőbb szimbóluma és akkor ad rangot a helynek, ha mindenki számára hitelesen tudja átadni történeti, kulturális, eszmei értékéből fakadó üzenetét. Praktikusan kifejezve ez az a terület, ahol a legkisebb ráfordítással a leglátványosabb és leghatásosabb eredmény érhető el, kiváló megtérülési mutatókkal. A műemlékvédelem nem pénz, hanem elsősorban szemlélet kérdése.
A műemlékvédelem feladatköre is megváltozott az elmúlt évtizedekben. A változó világ, az urbanizáció, a gazdasági és a társadalmi átalakulások, az informatika kiváltotta robbanásszerű fejlődés, a kultúrák keveredésének felgyorsulása, a politikai változások,…stb. új kihívások elé állította az örökségvédelmet. Ezért nagyobb összefüggésekre terjed és kellene, hogy ki is terjedjen a figyelem, hiszen egy magasházakkal körbevett román templom már nem tudja közvetíteni azt a gondolatiságot, aminek a jegyében megszületett. Vagy például egy erőműhöz kapcsolódó szállítási útvonal szó szerint dönthet romba még álló értékeket. 
De az is múltunk fontos része, amit pár éve még nem is értékeltünk. Nem sokáig, de még itt vannak például azok az ipari, vagy modern épületek, ami fölött átlépett az idő. Kiváltásuk sokak számára az eltörlést jelenti, nem gondolva arra, hogy ma pontosan ezek az értékek vannak a legnagyobb veszélyben. Értékeinknek csak a töredékét ismerjük, feltérképezésük és inventarizálása halaszthatatlan feladat. Ha nem fordítunk ezekre a kérdésekre kellő figyelmet, a jövő generációi ezeket a korokat csak digitális adatbankok segítségével ismerheti meg. 
A világ legtöbb országában ugyanazok a műemlékvédelmi kérdések foglalkoztatják a szakembereket. Ezért tartja fontosnak az ICOMOS, hogy kidolgozza a követendő nemzetközi műemlékvédelmi követelményeket, elveket és elvárásokat. (Ennek a gyűjteménynek a második kiadását 2011-ben adta ki az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága.) Az elv azonban kevés, az egységes szellemiséget képviselő műemlékvédelmet szolgáló intézményrendszer feltételét is szükséges megteremteni. Nekünk különösen fontos, hogy ez megtörténjen Magyarországon is.
Az egyre nagyobb veszélynek kitett természeti és kulturális örökségünk védelmére 1972-ben az UNESCO elfogadta az 1975-től életbe lépő Világörökségi Egyezményt.  Az emberiség szempontjából egyetemes jelentőségű értékek megőrzése nemzetközi fellépést, összefogást kívánt, az egyezményt elfogadó tagországok Világörökség Bizottságot hoztak létre. (A Bizottság mellett állandó műemlékvédelmi szakértő testület az ICOMOS, a természetvédelem területén az IUCN, a konzerválás területén pedig az ICCROM.)